Jég kék jövő - 4. fejezet: Első mérföldkő

Erre a fejezetre érvényes a 18+ és az erotikus tartalom!

Thor/Loki, 18+, slash, erotikus tartalom, hurt/comfort, angst, sötét, dráma
A történet a Thor - Sötét Világ után játszódik. Loki súlyosan megsérül, ezért Thor hazaviszi Asgardba. Thor reméli, hogy visszakaphatja rég elveszett öccsét.

Első mérföldkő

Nem válaszolok a gúnyos kérdésedre, csak bámullak tovább. Igazad van, kővé dermedtem. Se előre se hátra, mintha oda ragasztottak volna a fürdő világos márvány padlójához. Figyelem, ahogy lassan belemerülsz a vízbe, fejedet belemeríted, vizes, szénfekete hajadat egyik kezeddel hátra fésülöd. Halk, jóleső sóhaj hagyja el ajkaidat. Fejedet a medence peremének támasztod. Nem igazán tudom, hogy mi tévő legyek. Testem legszívesebben oda menne hozzád és olyan dolgokat csinálnék, amit még soha életemben, de az agyam próbál felülkerekedni a vágyon. Azt hajtogatja, hogy ez nem helyes, hisz, te vagy Loki, öcsémként szerettelek, férfi vagy. Tudom, hogy voltál már veled azonos neművel, nem veted meg a férfiakat. Te nem így látod a dolgokat, ha valaki, vagy valami megtetszik neked, akkor azt megszerzed. Mindig is ilyen voltál.  Engem sosem érdekeltek a férfiak, de te más vagy. Mindenhogy, kívánatos és gyönyörű. Láttalak már nőként, férfiként, mind a kettő te vagy.

Léptek és hangos kopogtatás zökkent ki őrlődésemből.

- Uram, hoztam Lokinak ruhát, a király látni kívánja őt a trónteremben – a szolga hangja halk és tisztelettudó. Nem az ő hibája, hogy mégis mérges vagyok.

-  Köszönöm, tedd le kint a hálóba, utána mehetsz.

- Igenis – hallom távolodó lépteit, majd a hatalmas ajtó nyikorogva bezárul. Hirtelen megcsap a hideg. Mereven ülsz a hatalmas medencében. Vizes hajad a hátadhoz tapad, szinte tapintható a dühöd.

- Szóval most már csak egyszerűen Loki – hangod nyugodt, de tudom, hogy belül tombolsz.

- Nyugodj meg, kérlek – próbálok hatni, rád, de tudom, hogy semmi esélyem. Belülről szítod magadnak a haragot, ez ellen semmit se tehetek. Szerintem jogos a dühöd. Úgy neveltek, hogy királyi sarj, herceg vagy. Erre apám mindent elvett tőled. –Kimegyek a ruhádért.

Nem válaszolsz, nem nézel rám. Nem akarlak így látni. Nem tudom, hogy apám miért akar találkozni veled. Apám? Apánk? Meg kell tanulnom, hogy mi nem vagyunk testvérek. El kell fogadnom, ha nem teszem, akkor a most kialakult, törékeny bizalmat tönkreteszem, ezt pedig nem akarom.

A ruha egyszerű szabású és anyagú. Nem illik hozzád. Ezzel is azt akarja mutatni, hogy már nem vagy előkelő. Az ő szemében átlagos lettél, többé nem vagy a fia, ezért elvette a jogaidat, börtönbe akar zárni, ha pedig hibát követsz el, a fejedet veszi. A nadrág és a pulóver ahhoz hasonlóak, mint amit a börtönben viseltél. Anyánk sírna, ha látná, hogy viselkedik veled az a férfi, aki fiaként nevelt fel. Hatalmas kétajtós szekrényben szépen felakasztva pihen a harci ruhád, amiben mindig látlak. Ebben kísértél a csatákon, ebben akartad leigázni Midgardot. A bőr tapintása ismerős érzéssel tölt el. Ez vagy te, ettől sose fog tudni megfosztani. A büszkeségedtől.

Mikor visszaérek, te már a fürdőben lévő padon ülsz. Egy fehér törülköző van derekad köré csavarva. Körülötted a földön hevernek fekete tincseid. Levágtad a hajad. Most pontosan olyan hosszú, mint amikor Midgardba voltál. Tekintetem lejjebb vándorol, hirtelen felszisszenek. Hófehér bőrödet elcsúfítja egy hatalmas seb, amit akkor szereztél, amikor megmentetted az életemet. A seb közepe sötétkék, majdhogynem fekete és erőteljesen váladékozik, utána körbe sötét majd a szélen világoskék a bőröd. Úgy ülsz, mint a cövek, valószínűleg próbálod, nem nyomni, mert fáj. Nem tett jót neki a fürdő.

-          Hátul se lehet szebb – szólasz meg. – Kösd be!

Hangod erőteljes, nem tűrsz el nemleges választ. Hiába tagadott meg apám, te mindig is herceg leszel. Ezt a fensőbb rendű magatartást sose fogod tudni elhagyni. Te képes vagy áldozatokat hozni a cél érdekében. Mindig is sokkal jobban átláttad a dolgokat. Apám nekem akarta adni a trónt, de én elutasítottam, mert megértettem azt, amit régen forró fejjel nem akartam elfogadni. Én harcos vagyok. Az én helyem a csatamezőn van, hogy harcoljak Asgardért, a védtelenekért, amit a trónon ülve nem tudnék megtenni.

-          Még mindig várok, Thor! – szólsz rám, én pedig, mint akit kötélen húznak, úgy indulok el feléd.

Fal mellett áll egy komód. Onnan veszek ki kötszert és a gyógynövény kenőcsös tégelyt, amivel eddig is kentem a sebedet. A hátad mögé állok és belenézek az előttem álló egészalakos tükörbe. Engem nézel, arcodon halovány gúnyos mosoly. Nagyot nyelek és letérdelek. Így legalább nem látom az arcodat. Belemártom az ujjamat a kenőcsbe és óvatosan megérintem vele a nedvedző sebet. Éppen, hogy csak hozzá érek, de te óriásit rándulsz. Egész tested megfeszül a fájdalomtól.

-Nem értem, hogy miért gyógyul ilyen lassan – mormogom, miközben próbálok minél kevesebb fájdalmat okozni.

Óvatosan, de mégis gyorsan csinálom. Miután bekentem a hátadon lévőt, megtörlöm a kezem és felállok. Eléd lépek. Lábaidat széles terpeszbe rakod, hogy könnyen hozzád férhessek.  Nem merek lefele nézni. Meredten bámulok egy pontot a fürdő padlóján. Letérdelek a lábaid közé. Körülbelül egy fejjel vagy magasabb így nálam. Felnézek rád, te pedig le rám. Ajakaidat összepréseled. –Gyors leszek.

Nem válaszolsz, csak nézel. Zöld szemed csillog, megbabonázol. Tudom, hogy el kéne fordítanom a fejemet, hogy arra kéne koncentrálnom, ami a feladatom, de egyszerűen nem megy. Minél tovább nézem, annál sötétebb zöld lesz. Lehetséges ez egyáltalán? Lassan elszakítom a tekintetem és a hasadon lévő sebre fókuszálok. Pontosan ugyan úgy néz ki, mint a hátadon lévő. Ez is erősen váladékozik, és kékes elszíneződés van körülötte. Óvatoson viszem fel a kenőcsöt a sebre, de minden igyekezetem ellenére, most is fájdalmat okozok neked. Hangosan szívod be a levegőt, és bal kezedet a vállamra helyezed. Ujjaid belevájnak a bőrömbe a ruha anyagán keresztül. Körkörös, gyengéd mozdulatokkal masszírozom a seb körüli kékes bőrt. Itt már nem fájhat annyira, mert a tested fokozatosan elernyed. Már nem szorítod, olyan görcsösen a vállamat. Előveszem a kötszert és elkezdem bekötni. Elengeded a vállamat, de nem viszed messzire, mert ujjaidnak új elfoglaltságot találsz. Először csak véletlennek tűnik, amikor megérinted. A hajammal játszol. Morzsolgatod az ujjaid között.  Jó érzés, ahogy piszkálod a tincseket. Anyán kívül senki se csinálta ezt. Nem minta bárkinek is hagytam volna. Mellkasod lassan emelkedik és süllyed. Nyugodt vagy.

-          -  De miért kék?  - morfondírozok, csöndesen. A nyugalom, eltűnt. A levegő egy kicsit lehűlt. Mérges vagy? Nem. Inkább ideges. Valami rosszat mondtam?

Miután végzek, felnézek rád. Amint a kezem eltávolodik a testedtől, a te ujjaid is úgy tűnnek el. Rossz érzés, egyenesen hiányzik, mintha valamit elvettek volna tőlem.

-  Kész vagyok – szólalok meg és felállok, lenézek rád, te is felállsz, egyik kezeddel a törülközőt fogod. Annyira lekötött a seb, hogy meg is feledkeztem arról, hogy alig takar valami. Tekintetem lefelé vándorol és megállapodik azon a helyen, ahol a férfiasságod van. Végigfuttatom a tekintetem felfelé, elidőzök egy kicsit ott ahol véget ér a törülköző, hosszan bámulom hófehér bőrödet, izmos mellkasodat, kulcscsontodat, amire ínycsiklandóan feszül a fehér bőröd. Tovább megyek harapnivaló válladra, felfelé vékony nyakadra, amit legszívesebben végigcsókolnék. Hatalmasat nyelek, érzem, hogy a testem lángol, érzem készülő merevedésemet. Arcodat fürkészem. Ajkadon huncut mosoly. Egyáltalán nem gúnyos. Nem rám nézel, hanem lefelé. Egyik szemöldöködet kérdőn felhúzod, fejedet enyhén oldalra biccented, a mosolyod pedig egyre szélesebb. Valószínűleg megpillantottad az erekciómat. Olyan kemény vagyok, hogy nadrágon keresztül is jól kivehető. Egyre kínosabban érzem magam. Nem mondasz semmit, csak érdeklődve nézegetsz, mint valami kiállítási tárgyat. Nincs kedvem a gúnyos megjegyzéseidhez, így is eléggé össze vagyok zavarodva.

- Kimegyek, amíg felöltözöl – hangom rekedt, alig bírom kinyögni ezt a rövid mondatot. Már éppen fordulok, de te elkapod a csuklómat. Meglepődök a tetteden, ezért tudsz azonnal visszarántani magadhoz. Testem a tiédnek ütközik. El akarok húzódni, de te a szabad kezeddel belemarkolsz a hajamba, úgy vonsz közelebb. A szemedbe nézek. Pupillád tág, a szíved hevesen ver. Tekintetedben nem látok mást csak szín tiszta leplezetlen vágyat. Sose néztél így rám, sose nézett senki így rám, mint ahogy most te.

- Ki mondta, hogy elmehetsz? – szólalsz meg, majd erősen megrántod fogva tartott tincseimet. Ajkaidat az enyémre tapasztod. Annyira meglepődök, hogy el akarok húzódni, de te nem hagyod. Csókod durva és követelőző. Nem kérsz engedélyt. Kinyitom a számat és engedem, hogy azt tegyél, amit csak akarsz. Nyelved körbejárja a számat, fogaink összekoccannak, de nem érdekel. Kezemmel beletúrok hosszú selymes hajadba. Istenem, de rég volt, amikor utoljára megérintettem. Hangosan felnyögök, de ettől, de csak még durvábban csókolsz, beleharapsz az alsó ajkamba, úgy hogy kiserken a vér, de nem bánom. Nyelved bejár minden egyes zugot. Testedet az enyémhez nyomod, érzem, hogy te is kívánsz. Merevedésemhez nyomod a sajátodat. Mind a ketten hangosan felnyögünk a gyönyörtől. Ha így fojtatod, el fogok élvezni, már csak attól, hogy itt állunk egymáshoz simulva és csókolózunk. Úgy érzem, menten elájulok. Itt állok, és mégsem érzem azt, hogy abba kéne hagynom, hogy helytelen lenne, sőt úgy érzem, hogy itt a helyem, melletted. Előre lendítem a csípőm, egymáshoz dörzsölődik a férfiasságunk, még így a ruha anyagán keresztül is csodálatos érzés. Még egyszer beleharapsz az alsó ajkamba, nyelvedet végigfuttatod a seben, lenyalod a kiserkent vért, majd elengeded a hajamat és a csuklómat. Eltávolodsz tőlem. Hiányod, hatalmas űrt hagy. Hangosan felnyögök, kinyitom a szemet, észre se vettem, hogy becsuktam, majd rád nézek. Arcodon ott a gúnyos mosoly, de a szemedben még mindig ég a vágy.

- Azt mondtad megvársz kint – hangod sima és nyugodt, mintha az előbb csak itt üldögéltünk volna egymás mellett. Rám tör a pánik, ennyi volt? Csak játszottál? Emlékszem, amikor másokkal játszottad el ugyan ezt. Női alakban lefeküdtél férfiakkal, akik nem ismertek, szeretkezés után pedig visszaváltoztál és figyelted a reakciójukat. Káoszt akarsz magad körül, amit a csínyekkel és hazugságokkal érsz el.  Ez is csak egy játék volt? Ami még az előbb vágy volt az most undorrá változott. Merevedésem azonnal lelankad, minta nem is lett volna. Kérdőn nézel rám, de én csak fújok egyet. Elárultnak, megbántottnak érzem magam. El akarok menni, el a közeledből.

- Akkor én most megyek – suttogom, próbálom azt mutatni, hogy semmi baj, nekem se jelentett semmit, de nem megy. A hatásod alatt vagyok. Hátat fordítok neked és elindulok kifelé. Már az ajtóban állok, amikor megszólalsz.

- Ez az eredeti bőrszínem – hangod nyugodt, meglepődve fordulok meg.

- Tessék?

- Azt kérdezted, hogy miért kék a bőröm a seb körül. A válasz pedig azért, mert ez az eredeti színe.

- Volt már ilyen máskor is?

- Nem, de ilyen súlyos sérülésem se volt még. Ha hiszed, ha nem nálam nem mindennapos, hogy felnyársalnak – jókedvű mosoly jelenik meg az arcodon és tudom, hogy minden rendben van kettőnk között. Sose fogsz meghunyászkodni, vagy elismerni, hogy valamit rosszul tettél vagy mondtál, te így kérsz bocsánatot. Apró gesztusok, titkok, amiket megosztasz velem. Ez százszor többet ér, mint egy szó, amit talán nem is gondolsz komolyan.

- A ruháid ott vannak a padon, megvárlak kint.

- Biztos? Itt is maradhatsz, nem hiszem, hogy tud újat mutatni neked a testem. Az elmúlt napokban te ápoltál, nem hiszem, hogy lenne olyan pont mait ne láttál volna.

- Akkor eszméletlen voltál és súlyos állapotban feküdtél az ágyban.

- Ha az ágy a probléma, akkor szívesen visszafekszek neked – vigyorogva várod a reakciómat. Én pedig férfi létemre elvörösödök, mert elképzellek, ahogy az én ágyban feküdsz, éberen és tettre készen. Meztelen szálkás tested a lepedőmön, merev erekciód gyönyörűen ágaskodik, a szemedben pedig ott a vágy, nyelveddel megnyalod az ajkadat, hívsz magadhoz.

- Szállj ki a fejemből, Loki! – szólok rád, mert biztos, hogy magamtól nem gondolok ilyesmire. Ennyire élethű nem lehet.

- Miért? Mond, hogy nem élveznéd! Mond, hogy nem vágysz rám! Mond ki és elfelejtjük, ami itt történt. Egyikünknek se kell szóbahoznia. Visszamehetsz a halandó nődhöz. Én pedig olyan leszek, mint régen.

-A francba, Loki! Ne zsarolj!  - kiabálok rád, te meg se rezzensz. Leülsz vissza a padra. Tartásod egyenes. Mintha most is a trónon ülnél. Keresztbe teszed a lábaidat egymáson, ezért felcsúszik a törölköző. Alig takar valamit. Tudom, hogy direkt csinálod.

- Ne légy ostoba, Thor. Sose játszok tisztességesen. Mit vársz egy olyantól, akinek hazugság a fegyvere?

- Mit akarsz tőlem Loki? Nem leszek a játékszered, hogy utána nevetség tárgyává tégy, mint oly sok férfit. Sok mindent elnéztem és elnézek neked, de ezt nem.

- Egy játék, egy hazugság se ér annyit, hogy az életemmel fizessek érte.

A döbbenettől, szóhoz se jutok. Kinyitom a számat, de egy hang se jön ki rajta. Csak tátogok, mint egy hal. Elég vicces látványt nyújthatok, mert a mosolyod olyan széles, hogy látom hófehér fogsorodat, de ez a jókedv azonban hirtelen eltűnik. Arcod komor, majdhogynem dühös.

- Menj ki, Thor!

Értetlenül meredek rád. Eddig minden rendben volt. Hangod haragos, ajkaidat összepréseled. A levegő hirtelen lehűl, látom a leheletemet. Nagyon mérges vagy. Nem tudom, hogy mivel dühítettelek fel, de jobbnak látom, ha nem is kérdezem meg. Csak állok némán és nézlek. Próbálom megfejteni, hogy mi romlott el.

-         - Kifelé, Thor! – ordítasz rám. Kénytelen vagyok hátrálni. Valamilyen láthatatlan erő, kifele tol a fürdőből. Zöld szemed elsötétül.

 Talán azonnal választ kellett volna adnom neked? Hisz nekem tényleg ott van Jane, aki vár rám, hogy visszatérjek hozzá. Azt mondtam neki, ha rendeződnek itthon a dolgok visszamegyek, de most már semmiben se vagyok biztos. Szeretem Janét, de sose érzetem vele, azt a mindent elemésztő vágyat, mint most nálad. Szeretnék bízni benned, de mi van, ha ez is egy csapda. Az biztos, hogy nem a testvéri szeretet vezérel, de akkor mi? Szerelem, az ki van zárva. Képes vagy egyáltalán ilyen érzelmekre? Vagy Odin annyira tönkretett, hogy már senkiben se mersz ennyire megbízni? Oly sokszor megégetted magad. Azok árultak el, akikre a legjobban számítottál, támaszkodtál. Odin, anya, én. Mind közreműködtünk a bukásodban. Igaza volt anyánknak, amíg nem békélsz meg magaddal, addig másokat se tudsz közel engedni a szívedhez. Ha bele nézek a szemedbe, amikor nem a vágyat látom, akkor ürességet, haragot és magányt. Ezek nem jó dolgok, nem jó ez így. Ha így fojtatod el fog nyelni a sötétség. Félek, hogy nem fogom tudni megakadályozni, mint amikor leestél a mélybe. Te engedted el a kezem, te adtad fel, mert csalódtál mindenkiben. Elárultunk téged. Mi lesz, ha most nem leszel ilyen szerencsés, ha ismét kicsúszol a kezeim közül. Anyánk meghalt, megbosszultad. Már nem tart itt semmi. Kitagadtak, megfosztottak jogaidtól, nincs hát miért maradnod. Rettegve jövök rá, hogy amint felépülsz, el fogsz menni. Itt fogsz hagyni. Nem tartozol ide, már gyerekkorod óta ezt érzed. Ami még itt tart az a sérülésed. Remélem, ebben a rövid időben képes leszek olyan bizalmat, olyan köteléket kiépíteni kettőnk között, ami itt tart, majd mellettem, ami olyan erős, hogy nem engedi, hogy a mélybe zuhanj. Azt akarom, hogy tudd, melletted állok, soha többé nem fogok neked hátat fordítani, nem fogok neked hazudni. Engedem, hogy hazudj, becsapj, de én csakis az igazat fogom neked mondani, mert csakis így nyerhetem el a bizalmadat. A sok hazugság és árulás után nekem is bizonyítanom kell. Bízhatsz bennem. Nem hagyom, hogy egyedül menj a trónterembe. Veled fogok menni. Nem azért mert gyenge vagy, vagy, mert nem tudnád megvédeni magadat apámmal szemben. Nem fogok bele szólni a vitába, csak ott leszek, hogy tudd és mindenik más is tudja, hogy a te oldaladon állok. Bármi történjék.