Jég kék jövő - 8. fejezet: Itt vannak

18+,  erotikus tartalommal! Itt az új fejezet. Nagyon igyekeztem, hogy gyorsan tudjak frissíteni. Most egy hétig nem lesz új fejezet. Lehet, hogy apró novella felkerül majd, de nem biztos. Jó olvasást és várom a kritikákat.

Thor/Loki, 18+, slash, erotikus tartalom, hurt/comfort, angst, sötét, dráma
A történet a Thor - Sötét Világ után játszódik. Loki súlyosan megsérül, ezért Thor hazaviszi Asgardba. Thor reméli, hogy visszakaphatja rég elveszett öccsét.

Itt vannak

Amikor kilépek az átjáróból, megpillantom a már ismerős palotát a távolban. A helyreállítások lassan haladnak, hatalmas károk keletkeztek a támadás során. Rád pillantok, te már újra a megszokott alakodban állsz mellettem. Arcodon még mindig ott van az elégedett mosoly, nyugodt vagy, én pedig boldog, és egyben szomorú is. Nem tudom elfelejteni Jane könnyes arcát, amikor elmondtam neki, hogy vége, el kell válnunk egymástól, de ami ennél is rosszabb volt az, az undor az arcán. Nem tudom, hogy a személyed vagy a tény, hogy férfi vagy, lehet, hogy mind a kettő váltotta ki belőle ezt a reakciót. Még én is tudom, hogy jobban fáj neki, hogy egy férfiért hagytam el, mintha egy nőt választottam volna. Sokan nem értenék meg a döntésemet, tudom. Apám talán engem is kitagadna, hisz én vagyok az egyetlen utódja, nekem kéne követnem őt a trónon, feleségül kéne vennem egy gyönyörű nőt, aki majd fiúgyermekkel ajándékozna meg engem. Régen én így gondoltam, így képzeltem el a jövőmet. Uralkodok, te mellettem leszel, mint öcsém és segítsz nekem, tanácsokkal látsz majd el, de utána elárultuk egymást. Most pedig itt állunk egymás mellett, te még mindig a csuklómat szorítod, mintha csak attól félnél, hogy ha elengeded, eltűnök. Pedig én nem megyek sehova nélküled. Így gondoltam régen, mert egyetértettem apámmal, hisz ezt nevelte belém, ilyen egy igazi uralkodó, de most már nem ezt az utat akarom járni. Eddig a jövőm tiszta volt, de Jane miatt lemondtam volna a trónról, miattad pedig mindenről lemondanék, ha ezzel magam mellett tarthatlak. Tudom, hogy egyszer ki fog derülni minden és akkor választanom kell majd, tudom, hogy szörnyen nehéz lesz, de téged foglak választani, még ha ennek az lesz az ára, hogy el kell hagynom Asgardot.

Mióta visszatértünk, nem sokat beszéltünk. A szobámba ülünk, te az ablak mellett, egy könyvel a kezedben, én pedig nézlek. Csontos arcod, hófehér bőröd. Figyelem a kezedet, hosszú ujjaidat, ahogy lapozol egyet a könyvben. Mozgásod könnyed és elegáns. Annyira különbözünk. Míg én nagy és hangos vagyok, te vékony és csöndes. Minden mozdulatod magabiztosságot, előkelőséget sugároz, akár egy igazi uralkodó. Mindig is kifogástalanul viselkedtél, anyánk erre nagyon büszke volt. Sokszor mondta, hogy tanulnom kéne tőled, de én csak legyintettem, hogy én egy harcos vagyok, de mindig is imádtam nézni a mozdulataidat. Most is ugyan azt az eleganciát sugárzod. Egyszerűen nem bírok betelni a látványoddal. Sötét hajad, hófehér bőröd, figyelem, ahogy lassan megnyalod az alsó ajkadat. Lassan felemeled a fejed. Becsukod a könyvet, leteszed a párkányra és felém fordulsz.

- Miért, Thor? – rád nézek, nem értem a kérdést.

- Mit miért? –kérdezek vissza.

- Miért engem választottál? Képes voltál vállalni a nőért akár a halált is. Miért engem, akit hagytál börtönbe zárni?

- Fontos számomra Jane, de nem annyira, mint te. Majdnem meghaltál a karjaim közt, ez sok mindenre ráébresztett. Nem vagy az öcsém, Loki, és nem is akarom, hogy az legyél. Nem akarok többé testvérként gondolni rád.

- Akkor ki vagyok én neked? – Felvont szemöldökkel, várakozva nézel rám. Tudom, hogy ez egy nagyon fontos beszélgetés.

Ki vagy nekem? Testvér voltál, akit szerettem és meggyászoltam. Most ki vagy nekem? Szóval nem lehet kifejezni, hogy mennyire fontos vagy nekem. A szeretlek szó, egyszerűen nem elég rá, túl gyakran használják, pazarolják, már elvesztette az értékét, a jelentőségét. Akkor mégis mit mondjak neked?

- Minden. – A szó meglepően könnyen jön a nyelvemre. Nincs bennem kétely, hisz igaz, amit mondok.

- Hogy mondtad? – Hangod még mindig nyugodt, de látom, hogy egész testeddel felém fordulsz. Enyhén előre dőlsz, zöld szemeiddel engem nézel.

- Loki, te vagy számomra a legfontosabb. Nem látod?

Felállsz és elindulsz felém. Járásod magabiztos, de az arcod komor. Nem hiszed el, amit mondok. Félsz megbízni bennem. Megállsz előttem, felnézek rád, és én újra elveszek a tekintetedben.

- Mond, Thor, akkor is ezt fogod mondani, amikor minden összeomlik körülöttünk? Mindent el fogsz veszíteni, ha engem választasz. Odin ezt nem fogja neked megbocsátani. Ha engem választasz, te is ugyan olyan kitaszított leszel, mint én. Felvállalnál nyíltan? Egy hazug árulót? Egy gyilkos jégóriást?

Igazad van. Ha megtudják, hogy veled vagyok, akkor az árulás lesz apámmal szemben, minden tekintetben, de nem tudlak elengedni. Nem tudom megtenni. Semmi se ér annyit, semmi.

- Nem árullak el, nem hagylak magadra. Soha többé. Érted? Soha többé. – Hangom magabiztos.

Arcodon megjelenik egy apró, elégedett mosoly. Semmi gúny, ezek a ritka mosolyok sokat jelentenek.

- Biztos vagy benne? – Hangod semleges, elzárkózol, de ezzel ellentétben az arcodon még mindig ott a mosoly, szemeidben pedig ott a remény.

Szeretnéd, hogy téged válasszalak. Lehet, hogy a koronánál is jobban akarsz. Gyorsan felállok, annyira közel állok hozzád, hogy testünk majdnem összeér. Felnézel rám, én pedig nem tudok, nem bírok tovább várni. Lecsapok az ajkaidra, egyik kezemmel magamhoz rántalak, másikkal pedig a hajadba markolok. Engedelmesen nyílnak szét ajkaid, utat engedve a nyelvemnek. Vadul csókolsz vissza, ujjaid a szőke tincseimet tépik. Belenyögsz a számba, miközben megharapod az alsó ajkamat. Még közelebb húzlak, érzem a merevedésedet, kívánsz engem, úgy ahogy én téged. Erősebben meghúzod a hajam, átveszed az irányítást, de én egyáltalán nem bánod. Hozzám dörgölöd magad, elválnak ajkaink és te enyhén oldalra biccented a fejed, én pedig azonnal lecsapok a nyakadra. Először gyengéden csókolom, majd a halk sóhajoktól felbátorodva beleharapok a bőrödbe, elég erősen ahhoz, hogy nyomot hagyjon. Egy elégedett morranás jelzi, hogy fojtassam. Érzem, hogy kezeiddel a ruhám övét babrálod, dühös nyögés kíséretében újra beleharapsz az ajkamba és eltünteted rólam és magadról a ruhát. Hosszú ujjaid rákulcsolódnak a merev férfiasságomra, durván erősen tartod, de én így is hangosan felnyögök. Hűs kezed fel-le mozog rajta, miközben a szemembe nézel. Nem tudok gondolkodni, az egész testemet elemészti a vágy. Megérintelek, egymást kényeztetjük, miközben ajkaink folyton elválnak és egymásra találnak. Egyre keményebb vagyok, a legutóbb csak te elégültél ki. Kezeddel egyre gyorsabb izgatsz, én pedig már nem bírom tovább. Remegek a felgyülemlett feszültségtől, lehunyt szemem azonnal felpattan, amikor az eddiginél is erősebben szorítasz meg.

- Loki, nem bírom. – Hangom elcsuklik és megmozdítom a csípőmet. Annyira akarom.

Az agyamra köd telepszik, el akarok élvezni a kezedtől. Én már rég nem kényeztetlek, mind két kezemet ökölbe szorítom. Hangosan szívom be a levegőt. Nem mozdulsz, én pedig megőrülök. Rád nézek, gúnyosan mosolyogsz és vársz. – Kérlek.

Újra megmozdul a kezed, néhány határozott, erős érintés, és én hangos kiáltással élvezek el. Megvárod, amíg megnyugszom, addig nem engeded el a péniszem. Zöld szemed elégedetten csillog, rám nézel, miközben kezedet lassan a szádhoz emeled és lenyalod róla a gyönyöröm bizonyítékát. Miután megtetted, megcsókolsz, érzem a saját nedvem izét, hiába ez előbb élveztem el, újra merev vagyok. Egyszerűen nem bírok betelni veled. Hozzám préseled a testedet, körmeid végigszántják a hátamat, botladozva hátrálunk az ágyig. Hagyom, hogy úgy és azt csináljuk, ahogy te szeretnéd. Eszem ágában sincs átvenni az irányítást. Sose voltam még férfival, van róla fogalmam, hogy megy ez két azonos neművel, de tapasztalatlan vagyok, és nem akarok fájdalmat okozni. Abban se vagyok biztos, hogy nekem mi a szerepem. Lefekszem az ágyra és várlak, de te csak állsz és nézel. Szemeim mohón isszák a látványodat. Karcsú, mégis izmos testedet, hófehér bőröd alatt minden egyes mozdulatnál megfeszül az izom. Tintafekete hajad kócos, zöld szemeid csillognak, férfiasságod mereven ágaskodik. Annyira gyönyörű vagy. Megtámasztod magad két oldalt a csípőmnél. Lassan megemeled magad, egyik kezeddel a mellkasomra támaszkodsz, a másik kezeddel, amin még mindig ott a spermám hátranyúlsz, én pedig hatalmasat nyelek. Minden egyes mozdulatodat el akarom raktározni az emlékeimbe. Halkan nyögdécselsz, miközben tágítod magad. Tested megfeszül, ajkaid szétnyílnak.

Mikor úgy döntesz, hogy elég, óvatosan magadba fogadsz. Egyszerre nyögünk fel az élvezettől. Annyira forró és szűk vagy, még sose éreztem ehhez hasonlót. Már ennyitől el tudnék élvezni. Lassan emelkedsz fel, majd újra. Annyira jó érzés. Lassú tempót diktálsz, egyik kezemmel a csípődet fogom a másikkal pedig gyengéden kezelésbe veszem a férfiasságodat. Gyorsul a tempó, hátravetett fejjel hangosan nyögsz. A levegő lehűl, pulzál a szobában a mágiád.

- Erősebben, Thor!

Megszorítom a férfiasságodat és én is gyorsabban mozgatom a kezem. Kezem között lüktetsz, én pedig újra az orgazmus határán vagyok. Zúg a fülem, érzem minden egyes rezdülésedet. Elmondhatatlanul gyönyörű vagy, ahogy hátravetett fejjel élvezed. Figyelem, ahogy a tested megfeszül, péniszed lüktet a kezem között, majd hangosan felnyögsz és elélvezel, izmaid megfeszülnek a farkam körül, és én is azonnal elélvezek. Hirtelen egy erős energiahullám járja át a szobát. Remegve dőlsz rám, tested nyirkos az izzadságtól. Kortyolva veszed a levegőt. Fekete hajad izzadtan tapad az arcodra. Ilyet még sose éreztem. Lehunyt szemmel szaporán lélegzel, de az arcodon újra ott az elégedett mosoly. Átkarollak, így fekszünk, csak mi ketten. Sose hittem volna, hogy ez történik majd velünk. Megbízol bennem annyira, hogy odaadd magad nekem. Csókot lehelek a hajadra, mire elkezdesz mocorogni. Lassan felemelkedsz és lemászol rólam. Lefekszel mellém nekem háttal. Hirtelen elfog a félelem. Valamit rosszul csináltam? Eddig minden rendbe volt. Mi történt? Mit rontottam el? Nem hagyom magam. Nem engedem, hogy újra elzárkózz előlem. Odacsúszok mögéd és megölellek. Tested először megmerevedik, de utána elernyed. Megadóan simulsz hozzám. Csókot nyomok még mindig izzadt nyakadra. Halkan mormolsz valamit, nem értem.

Ellazulsz, egyenletesen veszed a levegőt, elaludtál. Teljesen kiszolgáltattad magad. Rájöttem, hogy azért húzódsz el, mert a büszkeséged nem engedi, hogy te kezdeményezd az ölelést, pedig vágysz rá. Neked se egyszerű testi kapcsolat az, ami köztünk van, de mégis úgy gondolod, ha egy pillanatra is gyengéd vagy, akkor egyben gyenge is vagy, pedig ez nem igaz. Nálad erősebbet sose láttam. Annyi mindenen mentél keresztül, annyian árultak el, és te is oly sok embert árultál el. Mégis bízni akarsz bennem.

Hangos zihálásra ébredek, tested rángatózik, arcod eltorzul a fájdalomtól. A levegő fagyos, a tested mégis csillog az izzadságtól. Ajkadba harapsz, de még így is hallom az elfojtott kiáltásodat.

- Loki! – szólítalak, de nem reagálsz.

Megérintem a válladat, mire ugrasz egyet, szemeid felpattannak és ordítasz. Kezedet a már teljesen begyógyult sebed helyére szorítod. Merev testtel, tág pupillával bámulsz a sötétségbe.

- Loki, minden rendben. Csak rosszat álmodtál.

Visszadőlsz az ágyra, de még mindig csak bámulsz magad elé. Merev vagy, ugrásra kész, mintha arra készülnél, hogy bármelyik percben rád támad valaki a sötétből. Készen állsz a menekülésre. Percek telnek el, de te nem szólsz semmit. Meg akarlak ölelni, de tudom, hogy most nem szabad, ebben az állapotban csak elutasítanál. Hagyom, hogy megnyugodj és te nyiss, ha egyáltalán akarsz róla beszélni.

- Zuhanok, Thor. Érzem, hogy elnyel a sötétség. – Hangod halk, de a szobába csönd van, így olyan, minta kiabálnál.

A hátadon fekszel én pedig az oldalamon és hallgatlak. Segíteni akarok. Eszembe jut, hogy én is pont ezt mondtam apának, amikor rólad beszéltünk. „Loki zuhan, ha én nem kapom el, akkor ki fogja?”

- Semmi baj, ne aggódj, majd elkaplak. – Megszorítom a kezedet. Összefűzzük az ujjainkat. Lassan megnyugszol, figyelem, ahogy újra álomba merülsz. Nem engedem el a kezedet. Komolyan gondoltam minden egyes szót. – Ha nem tudlak megtartani, akkor majd együtt zuhanunk.

Reggel hideg kezeket érzek magamon. Halkan felsóhajtok, biztos vagyok benne, hogy csak álmodok. Addig, amíg csukva van a szemem, addig, amíg az ébrenlét és az álom határán táncolok, hihetem azt, hogy ez a valóság. Félek szembenézni a valósággal, ez volt az első alkalom, amikor nem csak a saját élvezetedre gondoltál, hanem az enyémre is. Engedted, hogy szeresselek. Félek, hogyha felébredek, nem leszel mellettem. Hűvös ujjak rátalálnak a legérzékenyebb testrészemre. Először csak lágyan érintik, majd egyre erősebben. Kinyitom a szemem és azonnal elveszek a zöld mélységben.

- Akkor zuhanjunk együtt. – Hangod nyugodt, majd folytatod a mondatot. – Mert zuhanni fogunk és én magammal rántalak.

Miért gondolod azt, hogy elítélendő az, amit csinálunk? Felnőtt férfiak vagyunk, szabad akaratunkból vagyunk együtt. Lehet, hogy testvérként neveltek fel minket, de nem vagyunk azok. Senkinek semmi köze hozzá, hogy kit fogadok az ágyamba és a szívembe. Megígértem anyánknak, hogy vigyázok rád, hogy melletted leszek. Vajon mit szólna hozzá, ha tudná, hogy mi van köztünk. Elítélné? Nem hiszem, mindig is azt akarta, hogy boldogok legyünk, hogy ne legyen köztünk viszály, hogy szeressük egymást, feltétel nélkül. Lehet, hogy nem pont erre gondolt, de ezen már nem lehet változtatni.

- Nem érdekel mások véleménye, Thor. Nekem már az életemen kívül nincs sok vesztenivalóm, de neked annál több.

 - Bízhatnál bennem. Már mondtam, hogy veled maradok. Mindent megtettem, hogy végre higgy bennem, hogy végre megérdemeljem a bizalmadat. Mit tegyek még?

Nem válaszolsz semmit, tested megmerevedik, arcod kiismerhetetlen lesz. Kürt harsan fel, Heimdall vészjelzést ad le. A palota kürtjei is megszólalnak. Betörtek Odin házába. A szobában megfagy a levegő, mindent jég borít. Nem tetszel nekem.

- Itt vannak – szólalsz meg. A hangod olyan idegen, mintha nem is te lennél.

Nem értem, hogy miről beszélsz. Honnan tudod, hogy kik támadtak meg minket? Hirtelen rám tör a félelem, de elnyomom. Bíznom benned. Itt voltál végig, mellettem. Tudom, hogy semmi közöd hozzá. Látom, hogy feszült, ideges vagy, nem úgy nézel ki, minta elégedett lennél. Várom, hogy megmagyarázd, de te nem szólsz semmit. Felállsz és megjelenik rajtad a már jól ismert bőrruhád. Rám emeled zöld szemeidet és eltűnsz. Kapkodva öltözök fel és csak reménykedni merek, hogy semmi közöd az egészhez.