Részeg ének

Újabb novella. Már régóta a fejembe volt, de csak most sikerült megírni :)

Tony/Loki, apró erotikus tartalom, slash, romantikus, dráma, novella.

Tony egy újabb veszekedés után legjobb ivócimborájához megy kiönteni a szívét.

Ami Tony énekel az a Road Emberteremtő album - Részeg ének című számnak a dalszövege. 

Részeg ének

- Igyunk! – ezzel a kijelentéssel üdvözlöm az előttem állót. Én már sikeresen megalapoztam az estét, de sajnos egyedül már nem olyan jó inni, így legjobb ivópajtásomhoz jöttem.

Az előttem álló hatalmas férfi, szorosan összefogott szőke hajjal és komor arckifejezéssel méreget. Egy egyszerű fehér póló és egy agyon kopott világos farmer van rajta. Kék szemei megértően csillognak. Nem ez az első alkalom, hogy inni hívom, néha elég szar időpontot választok, de ő sose dob ki, pedig megérdemelném. Mivel éhgyomorra ittam meg egy üveg whiskyt, ezért eléggé hullámzik a talaj és a fal, de még sajnos nagyon is józan vagyok. Aggódó kék szemeivel engem pásztáz, talán fizikai sérüléseket keres rajtam, amikor legutóbb ilyen állapotban jártam itt egy hatalmas vágás volt a fejemen, ami vérzett. Mivel nem akarok a szemébe nézni, inkább hatalmas, csupasz lábát bámulom. Nem érzem magam elég részegnek, hogy nekikezdjek a nyavalygásnak.

- Megint veszekedtetek? – teszi fel aggódva a kérdést.

- Mikor nem? – válaszolok, miközben megtámaszkodok az ajtófélfában. Hangos sóhaj hagyja el a száját.

- Gyere, ülj le és mesélj. Jane elment, majd csak holnap jön haza.

- Van piád? Ha nincs, akkor inkább lerészegedek valami kocsmába.

- Gyere be, Tony.

Eláll az ajtóból, hogy be tudjak menni. A ház kicsi, de takaros, igazán otthonos. Amióta Thor úgy döntött, hogy itt marad a Földön sok minden megváltozott, de nem csak az ő életében, hanem az enyémben is, mert magával hozott téged is.  Lassan fél éve élünk együtt, de elég nehéz az élet egy skandináv félistennel, főleg, ha az ember olyan, mint én. Sose volt normálisnak nevezhető kapcsolatom, kivéve Pepper. Nehezen tudok megbízni az emberekben, de te mégis felkeltetted az érdeklődésemet. Mind a ketten uralkodó és erős egyéniségek vagyunk. Tudom, hogy ez már sokszor bajba sodort, de sose tudom befogni a számat, nem bírom megállni, hogy ne az enyém legyen az utolsó szó, sok baromságot hordok össze és sokszor olyat mondok, amit nem kéne. Te pedig nem vagy a toleráns. Nem igazán bírod a baromságaimat.  A múltkori sérülésem is egy ilyen veszekedés közben esett meg. Én voltam a hibás és a nagy szám.

Észre se veszem, hogy Thor elém tol egy poharat tele itallal. Hatalmasat kortyolok a pohárból.

- Mi történt? Loki, elég nehéz eset, de a maga módján szeret téged. – Próbál megnyugtatni, miközben bőszen paskolgatja a vállamat. – Hidd el, ismerem az öcsémet.

- Tudod, én már nem tudom, hogy mit higgyek. Nem vagyok valami jó a párkapcsolatok terén. Loki a második hosszú távú kapcsolatom. Ti is ennyit veszekedtek?

Figyelem, ahogy Thor összeráncolja a homlokát, majd megrázza a fejét. Alapjában nem hétköznapi a párosunk és nem csak arról beszélek, hogy mind a ketten férfiak vagyunk. Te egy másik világból jöttél, sőt más fajhoz tartozol, imádsz manipulálni és hazudni. Ki tudja, hogy nekem is miben hazudsz.

- Van úgy, hogy napokra eltűnik. Most is két nap távollét után tolta haza a seggét. Tudod, hogy ilyenkor merre ténfereg?

- Arra gondolsz, hogy Loki megcsal téged? – Thor szeme hitetlenkedve kerekedik ki és ő is nagyot kortyol az italból.

- Miért ne? – háborodok fel. Nem ismerlek. Sokszor azt hiszem, hogy igen, hogy fél év alatt igen is az ember valamennyire megismeri azt, akivel megosztja az ágyát és az életét. – Tudod, elegem van! Elegem van, Lokiból!

- Próbáltál ezekről beszélni vele?

Két hónapja fajultak odáig a dolgok, hogy emiatt lerészegedjek. Miért pont ivásom fő okának bátyát találtam meg? Valószínűleg azért, mert máshoz nem igazán mehetek. Meg hát ő ismeri a legjobban, így neki öntöm ki a szívemet. Aztán rájöttem, hogy Thor se tud sokkal többet rólad, mint én, így csak annyit sikerül elérnem, hogy a szánakozó és aggódó tekintet kíséretében leiszom magam a sárga földig.

Egy újabb üveg elfogyasztása után teljesen elfelejtem, hogy miért is jöttem ide. Az alkohol megteszi a hatását, jobb a kedvem. Thor is tetemes mennyiségű italt fogyaszt el. Nem bírok a házban maradni így elrángatom a pajtimat egy eldugott csöndes pubba, hogy ott folytassuk az agysejtjeink tömeges irtását. A tervet teljesítem, mert már arra se igazán emlékszek, hogy miért vagyok magam alatt. Hangosan megyünk az utcán. Thor átkarolja a vállam, hogy ne dőljek el, vagy, hogy ő egyenesben tartsa magát. Nem tiszták a szándékai.

- Árok széle, éjszakának vége, részeg vagyok, így maradok én – kiabálom bele az éjszakába, közbe próbálok nem eldőlni. – Görbe úton kanyarog az élet, eltévedtem…

Megállok és nekidőlök a falnak. A világ forog, és úgy érzem, hogy menten elhányom magam. Lassan lecsúszok a betonra és a fejemet a térdemre hajtom.  Mélyeket lélegzek, küzdök a hányinger ellen, kevés sikerrel. Erős kéz érinti meg a vállamat, de én nem mozdulok, félek, ha felemelem a fejem, akkor lehányom Thort.

- Tony, Jól vagy? – Hangja aggódó és én nem tudom és nem is akarom megnyugtatni.

- Nem, nem vagyok. Eltévedtem, Thor.

- Butaságokat beszélsz, itt laksz egy sarokra. – Óvatosan veregeti meg a vállam. – Haza kéne menned. Már biztos aggódik érted.

- Nem aggódik, hisz, ahogy ő mondta én csak egy egyszerű halandó vagyok! Semmi jogom kérdőre vonni. Nem tartozik nekem semmivel, de akkor kérdem én, mi a jó büdös francért van velem? Valószínűleg már rég alszik vagy már megint elment, ki tudja, hogy hová.

Nem akarok a bátyád szomorú szemébe nézni, nem akarom, hogy sajnáljon, én vagyok a hülye, hogy hagyom, hogy így bánj velem, de ennek vége. Lassan felsegít a járdáról és elindulunk.

Pár lépés után el is felejtem a bajom és téged. Újra elkezdek énekelni, de már nem igazán figyelem a szöveget, ami éppen eszembe jut. A sorok és a gondolataim összemosódnak.

- Kedvem támad, elkerül a bánat, jól megnézem a pohár fenekét….. Másnapok egymást érve, sose legyen ennek vége.

Már a liftben állunk. Sose ittam ennyit egy kapcsolat miatt, sőt Thor előtt se. Biztos vagyok benne, hogy holnap nem csak a másnaposság miatt fogom rosszul érezni magamat, hanem azért is, hogy komplett idiótát csináltam magamból és a párkapcsolati problémáimat kiteregettem. Nem is emlékszek rá, hogy miket mondtam, de a jó öreg Thor, csak megértően bólogatott és a vállamat veregette. Ígéretet tesz, hogy majd minden megoldódik, de én nem hiszek se a mesékben, se a csodákban. Sikerül előhalászni a kulcsomat a farzsebemből, de a kulcslyukkal már gondok adódnak.

- Várj, majd én.  – Óvatosan lefejti az ujjaimat a kulcsról, miközben hatalmas testével megtámaszt, hogy ne dőljek el, amiért nagyon hálás vagyok, még ha nem is mutatom ki.

A zár hangosan kattan, a lámpák felvillannak, én pedig hunyorgok, mert bánt a fény.

- Jarvis, vedd lejjebb, mert idehányok! – kiabálom, mire a fény sejtelmes hangulatvilágítássá szelídül.

Thor óvatosan elindul velem, alig állok a lábamon, ha ő nem tartana, akkor már vízszintbe lennék, sőt haza se jutottam volna.

- Mr. Lufeyson, Mr. Stark hazatért. – A semmiből jelensz meg, arcod haragos, zöld szemeid szikrákat szórnak, már amennyire ilyen állapotban meg tudom állapítani. Mondjuk nem igazán értem, hogy miért vagy dühös. Általában merev arccal magamra hagysz, és nem törődsz velem.

- Részeg vagy, Anthony – hangod halk, de tudom, hogy mérges vagy, ennyire azért ismerlek.

- Szerinted kinek a hibája? – kiabálom, és közben vadul mutogatok rád, emiatt elvesztem az egyensúlyomat és elkezdek dőlni feléd.

Ismerős, erős karok tartanak meg. Testünk szorosan összesimul. Olyan, minta az agyamat vattába csomagolták volna. Hűvös tested, megnyugtat, ellazulok a karjaid között. Szememet lehunyom, mélyet lélegzek, beszívom finom illatodat. Erősen tartasz, nem engedsz el.

- Várj itt! – szólasz meg.

- Rendben – válaszolok reflexből.

- Nem neked mondtam, te velem jössz.

Amikor kinyitom a szememet már a hálóban vagyok. Furcsa vagy, lassan fektetsz végig az ágyon. A fejem nagyon könnyű. A szoba forog, a tárgyak pedig ugrálnak. Kimész az ajtón, de nem zárod be teljesen. Vékony sávban beszűrődik a fény. Hallom a lépteidet. Thorral beszélgetsz.

- Tony nagyon maga alatt van, nem ez az első alkalom, hogy hozzám jön, miután összevesztek. Fontos egyáltalán neked?

Nem hallom a válaszodat, talán nem is mondtál semmit.

- Semmi közöd, ehhez Thor.

- Én csak azt akarom mondani, hogy ha semmi komolyat nem akarsz tőle, akkor hagyd békén.

Hosszú csend, már azt hiszem, hogy  mindenki elment, vagy lehet, hogy elszundítottam és ezért volt a filmszakadás.

- Köszönöm, hogy vigyáztál rá. – Hangod szokatlanul lágy. Ez az utolsó mondat, amit hallok. Abba se vagyok biztos, hogy ezt mondtad. Valószínűleg az alkoholtól hallucinálok és azt hallom, amit én szeretnék hallani a te szádból. Mert azt szeretném, hogy fontos legyek számodra, hogy ne csak egy halandó, akinek semmi joga nincs melletted.

Forró ajkak tapadnak az ajkaimra, engedelmesen nyitom ki a számat. Hűvös ujjak simítanak végig a testemen. Biztos csak álmodok, ez nem valóság. Mintha a hányinger enyhülne, a fejem se dübög. Hálás sóhaj szakad ki belőlem.

- Soha többet ne csinálj ilyet! – Hangod parancsoló, de mégis kétségbeesett. Nem értelek, egyáltalán nem értelek.

- Mit? – Hangom halk, fejem már nem az alkoholtól kába, hanem a csókjaidtól. – Ne menj Thorhoz. Az enyém vagy, Anthony. Ha valaki máshoz vagy hűséges, ha valaki mással kerülsz bizalmas kapcsolatba, megöllek. Világos?

Kinyitom a szememet és rád nézek. Egész tested remeg az elfojtott érzelmektől. Ujjaimat hosszú fekete hajadba temetem. Határozott rántással közelebb húzom a fejedet és megcsókollak. Miután lihegve elválunk, válaszolok neked.

- Mint a nap. Te pedig ne tűnj el úgy, hogy nem tudom meddig és merre vagy.  Ne menj máshoz.

Lassan bólintasz, újra lecsapsz a számra. Vadul csókolsz, harapsz, megjelölsz, hogy mindenki, tudja, hogy hozzád tartozok. Aki szemet mer vetni rám, annak veled, egy istennel kell szembe néznie. Hangos sóhajaink megtöltik a szobát. Szorosan tartasz, vadul, erősen nyomulsz belém, mindenhol nyomot akarsz hagyni rajtam, nem bánom, mert én is ugyan ezt teszem.

                                                                                                                                                                           

Oldalra fordítom a fejemet, te szorosan hozzám bújva alszol. Szénfekete hajad szétterül a fehér párnán.  Arcod nyugodt, mélyen alszol. Apró csókot nyomok a homlokodra, mire te még jobban hozzám bújsz. Rektorom kék fénye megvilágítja a fehér bőrödet. Gyönyörű vagy. Az enyém vagy.