Lecke

Egyszerűen nem találtam neki jobb képet. Apró kis szösszenet.

Tony/Loki, novella, erotikus tartalom, slash, romantikus, dráma.

Lecke

- Sajnálom! – kiabálom már vagy századszorra, de te csak dühösen meredsz magad elé. Ajkaidat vékony vonallá préseled, hiába próbállak engesztelni, te még csak felém se nézel. – Kérlek, Loki!

- Örülj, hogy nem raklak ki az ágyból, Anthony! Mégis mi a fenét gondoltál?

- Egyszerűen már nem bírtam tovább! Állandóan úgy nézett rám! Szinte könyörgött nekem és én nem bírtam, egyszerűen nem gondolkodtam!

- Legközelebb majd fogsz! Az én türelmemnek is van határa! – Hangod megemelkedik, de még mindig nem fordulsz felém. Két napja hozzám se érsz és én emiatt kész idegroncs vagyok. Sose haragudtál rám ilyen sokáig. – Mégis mit csinált az a szerencsétlen, hogy ilyet ígértél neki?

- Felhívott, aztán személyesen is találkoztunk, nem tudtam, hogy idáig fajulnak majd a dolgok és, hogy ennyire ki fogsz akadni, de már nem bírtam nézni azokat a hatalmas, szomorú, kék szemeket. Olyan volt, mint egy kivert kutya és én egyszerűen csak megtettem.

Mérgesen szusszansz egyet, én pedig minden bátorságomat összeszedem és a takarón pihenő kezed felé nyúlok. Összefűzöm az ujjainkat és megszorítom, nem húzódsz el, de a tested még mindig merev.

- Sajnálom, soha többé nem teszek ilyet, csak nézz már rám!

- Ígérd meg! – Hangod parancsoló, én pedig tudom, hogy bármit megígérek, csak ne kelljen még egy napot úgy eltöltenem, hogy te nem szólsz, nem érsz hozzám.

- Ígérem, hogy soha többé nem beszélek meg semmilyen találkát, legfőképpen nem egy családi vacsorát a „nem testvéreddel”.

Lassan felém fordítod a fejed, arcodon megvillan a már jól ismert elégedett mosoly, én pedig végre megnyugszok. Olyan gyorsan mozdulsz, hogy időm sincs védekezni. Testemet lenyomod az ágyra, mind két kezemet a fejem fölé emeled, csuklómnál fogva szorosan tartod őket. Ajkaid pár centire vannak tőlem, de te nem mozdulsz, én pedig mindjárt megőrülök.

- Megtanultad a leckét? – Hangod selymes én pedig megborzongok tőle. Szorítod a kezemet, de nem érdekel, mert végre hozzám érsz. Ez a két nap maga volt a pokol.

- Igen, de most már nyúlj végre hozzám, mert megőrülök! – kiabálom, de te nem mozdulsz. – Bassz meg, Loki!

- Ahogy akarod, Anthony! – Ajkaidat az enyémre szorítod, nem finomkodsz, én pedig minden egyes érintésedtől felnyögök.

Soha többé nem teszek szívességet senkinek, főleg nem úgy, hogy előtte nem beszéltem veled. Jót akartam és én voltam az, aki szenvedett. Ha legközelebb meglátom Thor, esküszöm, hogy kitekerem a nyakát.  Ez a gondolat rebben át az agyamon, de azonnal el is tűnik, amint a kezeid érzékeny terültre tévednek, én pedig biztos vagyok benne, hogy ez lesz az eddigi legjobb békülős szexünk.