Jég kék jövő - Extra: Jobb dolgok

Itt az extra, amit megígértem nektek. Ezzel a kis szösszel véget is ér a történet. Köszönöm szépen, hogy elolvastátok. Jó olvasást!

Thor/Loki, 18+, slash, erotikus tartalom, hurt/comfort, angst, sötét, dráma

A történet a Thor - Sötét Világ után játszódik. Loki súlyosan megsérül, ezért Thor hazaviszi Asgardba. Thor reméli, hogy visszakaphatja rég elveszett öccsét.

Jobb dolgok

Egy hatalmas épületben jelenünk meg. Mindenhol öltönyös emberek. Hirtelen sziréna éles hangja zavarja meg a hétköznap monotonitását. Valószínűleg miattunk. Az emberek elkezdenek kifelé futni, rémülten néznek ránk. Én mondtam, hogy ez nem jó ötlet, hogy előtte szólni kéne, hogy nem egyedül jövök, hogy téged is magammal hozlak, de te lebeszéltél róla, én pedig hagytam magam. Ennyi neked is jár. Végre kezdesz újra a régi lenni. A zűrzavar és a káosz. Mind a ketten harci öltözékünkben vagyunk, sebeid szépen begyógyultak, bár a bőröd sok helyen heges maradt. Tudom, hogy zavar téged, minden egyes szeretkezéskor ugyan úgy érintem, mint az épen marad részt, ezzel is tudatva veled, hogy nem érdekel. Úgy érzem, hogy lassan te is elfogadod, hogy lassan te is megbékélsz a testeden lévő változásokkal.  A jobb arcod se gyógyult meg tökéletesen, rosszabb is lehetne, de halványan látszódik az égés nyoma, soha többé nem lesz a régi. A szemed még mindig be van kötve. Egy fehér gézlap van odaragasztva. Az arcodon lévőt gyűlölöd a legjobban, mert az nem tudod elrejteni, ha belenézel a tükörbe, mindig látnod kell. Figyelem elégedett mosolyodat, tudtad, hogy ez lesz én is tudtam, remélem senki se fog lelőni minket.

Fegyveresek jelennek meg és körülvesznek minket, az épület teljesen kiürült. Felnézek és megpillantom Bartont, aki éppen ránk céloz. Bárhova nézek, fegyverek csöve néz vissza ránk, de te egyáltalán nem vagy ideges, ha akarnád, könnyűszerrel elintézhetnéd őket.

- Thor! – Amerika Kapitányt pillantom meg, a katonák utat engednek neki. Értetlenül néz rám és rád. – Csak téged vártunk. Ő mit keres itt?

- Asgardnak most már két királya van. Én és Loki. Mivel továbbra is szeretnénk, haogy Asgard és Midgard között béke legyen, ezért eljöttünk, hogy újra megtárgyaljuk az egyezségünket.

- Ezt nem értem. – A kapitány hangja halk, értetlenül néz rám, majd rád. – Kérlek, kövessetek!

Hatalmas teremben ülünk, mindenki itt van, aki számít. Előttem Nick Fury. Fél szemével téged bámul, a te arcodon pedig ott van az az elégedett mosoly.

- Akkor tisztázzuk. Loki király lett, megmentette a világokat a jégóriásoktól.

Én csak bólintok, de van egy olyan gyanúm, hogy senki se figyel rám. Mindenki téged bámul és az arcodat. Szerencse, hogy nem látják a többi heget. Téged nem érdekel elégedetten ülsz mellettem a széken.

Hangos csörömpöléssel nyílik az ajtó és belép rajta Vasember. Tony Stark. Hátranézünk, még időben, hogy elkapjuk a döbbent pillantást.

- Mi a fene történt vele? – kérdezi, és egyszerűen nem bírja levenni a szemét rólad.

- Nem szép dolog mást bámulni – szólalsz meg.

- Mi a fene? – kérdezi újra és most már előtted áll.

- Inkább köszönetet kéne mondanotok nekem, ha én nem lennék, akkor a világotok már rég jégbefagyott volna.

- Lemaradtam valamiről? – teszi fel a kérdést Tony. – Van egy olyan érzésem, hogy fontos információk hangzottak el nemrég, amiket én nem hallottam.

- Kiderült, hogy Loki megmentett minket és többi világot. Odin, Thor apja meghalt a csatában és most Thor és Loki a király.

Mindenki minket néz, főleg téged. Fury szemébe nézel, mosolyod egyre szélesebb.

- Megmutatom, ha te is – szólalsz meg hirtelen. Először nem értem, de aztán rájövök. A szemedre célzol.

Figyelem, ahogy az előtte ülő férfi leemeli a szeméről a fekete bőrt, majd kinyitja a csukott szemét. Hasonló a tiédhez homályos és piszkos fehér. Biztos vagyok benne, hogy semmit se lát.

Óvatosan téped le a fehér gézt, majd te is kinyitod a szemedet.  A fojtott nyögésekből ítélve megdöbbentette a többieket a látvány, pedig már sokkal jobb, mint amilyen eleinte volt. Felém fordulsz és rám nézel. Szemed még mindig homályos, de a vörös szivárványhártya egybe van. Lassan, de gyógyul. Óvatosan elveszem az anyagot és visszahelyezem, hogy újra takarja a sérült szemedet. Mielőtt elvenném, egyik ujjamat végighúzom a bőrödön.

- Engem nem érdekel Midgard, de Thor ragaszkodik ahhoz, hogy kiemelt védelmet kapjon. Minden marad a régiben. Szerintem, ezen nincs mit beszélnünk, ha az emberiség veszélyben van, akkor természetesen számíthattok a segítségünkre.

- Miért bízzunk meg benned? – teszi fel a kérdést Barton. – Egyszer már el akartál pusztítani minket.

- Sokkal fényesebb trón az enyém, és van jobb dolgom is, mint, hogy veletek tárgyaljak.

- Ugyan mi? – kérdi Stark, de te erre csak vigyorogsz és tudom, hogy élvezni fogod azt, ami nemsokára elhagyja a szádat.

- Mivel több mint egy hónapig ágyban feküdtem, ezért van egy kis bepótolni valóm.

- Ugyan mégis ki akarna veled lenni? – Barton hangja gúnyos, engem pedig elönt a düh. Megszorítom a Mjölnirt és a nyakánál fogva kapom el a férfit.

- Nem érdekel, hogy barát vagy, ha még egyszer így beszélsz Lokival, megöllek – sziszegem a fogaim közt. Megmentetted az életüket, azért lett ilyen a tested, mert feláldoztad magad az én és a többiek biztonságáért. Nincs joguk gúnyolódni rajtad, vagy megvetni téged.

- Azt hiszem itt mindent elrendeztünk. – Gyengéden megérinted a vállamat. Érzem hűs leheletedet a fülemnél. Hangod csábító és érzéki, amikor kimondod a következő szavakat. – Menjünk haza, Thor.

Ujjaid megfeszülnek a vállamon, én pedig felnyögök. Elengedem Sólyomszemet és a többiekre pillantok, akik tátott szájjal bámulnak ránk.

Őrök vannak mögöttünk, de egyáltalán nem érzem fenyegetve magamat. Nem bíznak benned, ami természetes.

- Szerintem egész jól ment – szólalsz meg hirtelen.

- Úgy gondolod? – kérdem.

- Természetesen. A te kis Midgardod biztonságban van, eleget tettem a kérésednek és elkísértelek erre az ostoba tárgyalásra, ami szerintem teljesen felesleges volt. Úgyhogy, most te jössz.

Magadhoz rántasz és megcsókolsz. Ujjaimat a hajadba túrom, már megnőtt annyira, hogy bele tudjak markolni. Nem érdekel, hogy a többiek meglátnak, nem szégyellem azt, ami köztünk van.

- Tégy a kedvemre! – Elégedett vigyorral az arcodon nézel rám.

- Ahogy akarod – válaszolok, és eltűnünk.

Figyelem, ahogy a tested megfeszül alattam. Bőröd kék, nyelvemmel végigkövetem a vonalakat. Annyira gyönyörű vagy.  Lökéseim vadak és erősek. Egyre mélyebbre hatolok benned. Hangos nyögéseid visszhangzanak a szobában. Ujjaidat a hajamba temeted. Fejedet hátraveted.

- Thor – nyögöd a nevem, miközben sodródsz az árral. Annyira szeretem hallani a nevemet a szádból. – Erősebben, Thor!

Még erősebben vágódom beléd, mire te felkiáltasz. Egyik kezemmel megtámaszkodok, a másikkal elkezdem izgatni merev péniszedet.

- Annyira gyönyörű vagy – suttogom az ajkaid közé, ezzel elnyomva egy hangos kiáltást. Testem pattanásig feszült, már közel vagyok a beteljesüléshez, figyelem csukott szemeidet, hegekkel tarkított bőrödet és úgy érzem, hogy nálad szebbet nem láttam.  Tested megmerevedik, egy hangos nyögéssel elévezel el, én is közel vagyok, pár erős lökés után én is követlek.

Lihegve rogyok melléd az ágyra. Felém fordulsz, magamhoz húzlak, és átölellek. Gyengéden simogatom a hátadat. Halk elégedett morranással jelzed, hogy jól esik az, amit éppen csinálok.

- Látod mondtam, hogy van sokkal jobb dolgunk is, mint hogy velük beszéljük. A beszélgetés az úgynevezett barátaiddal közel se okoz akkora örömöt és élvezetet, mint a veled való szex.

- Hallgass, Loki! – szólok rád, mire te csak halkan kuncogsz és homlokodat a vállamnak támasztod, de igazad van, semmi se fogható a veled eltöltött percekhez és ezt mind a ketten nagyon jól tudjuk, ahogy azt is, hogy valójában te irányítasz mindent beleértve engem is, és ezt én egyáltalán nem bánom. Remélem, most már végre békés hétköznapoknak nézünk elébe.