Lélekkötelék - 17. fejezet: Neked adom

Tony/Loki, 18+, slash, erotikus tartalom, hurt/comfort, dráma

Tony halálos beteg. Utolsó esélye, ha megtalálja azt a személyt, akinek az elkapásában és bebörtönzésében segített. Lokit.

Neked adom

Egész úton azon gondolkodtam, amit mondtál nekem. Észrevettem, hogy azonnal gyógyulok, hogy fiatalabb vagyok, de valahogy egészen eddig nem jutott el a tudatomig, valahogy nem sikerült felfognom, hogy mit is jelent ez pontosan. Már nem vagyok ember, vagyis mégis az vagyok, de nem teljesen, több lettem. A te szavaiddal élve „magadhoz emeltél”. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy magamfajta zseninek egy emberélet nagyon kevés, erre tessék, jöttél te és már emiatt se kell aggódnom. Rád pillatok, de te lehunyt szemmel, arcodat a napfény felé fordítod. Figyelem, ahogy a mellkasod egyenletesen emelkedik és süllyed, elaludtál. Reggel nagyon korán indultunk el, direkt azért, hogy elkerüljük a csúcsforgalmat, hogy kevesen legyenek az úton, nehogy véletlenül valaki felismerjen. Már délután egy óra van, az utak a városban megteltek. Elég szar, hogy nem mutatkozhatsz a nyilvánosság előtt, ha megtudnák az emberek, hogy itt vagy, azonnal kitörne a pánik, azt pedig senki se akarja.

Megállok egy elhagyott benzinkútnál, amikor leállítom a motort, azonnal kinyitod a szemedet és felém fordulsz. Körbenézel, felvont szemöldökkel figyeled az elhagyott, bedeszkázott épületet, majd újra felém fordulsz.

- Nem láthatnak meg. Abból pánik lenne, amit el akarok kerülni, tudom, hogy nem csinálnál semmit, de az emberek félnek tőled, még élénken él bennük az invázió. Fury elengedett, mert nincs más választása, de ha a vezetőség nyomást gyakorol rá, ha megtudják, hogy itt vagy, akkor hajtóvadászatot fog indítani.

- Visszavihetlek úgy, ahogy elhoztalak tegnap éjjel a kórházból, de felvehetek egy olyan alakot, amihez az emberek már hozzászoktak melletted, és akkor nem kell itt hagynod a kocsidat se.

- Miért szerinted kik szoktak mellettem ülni?

- Az emlékeid azt mutatják, hogy amikor ilyen drága kocsit vezetsz, akkor mindig nő ül melletted – válaszolsz jókedvűen.

- Hol tartasz? – kérdem, el is felejtettem, hogy most már te is látod az emlékeimet.

- Egyetemista éveid – válaszolsz.

- Oké, de ha nem vetted volna észre, férfi vagy, hajlandó lennél nővé változni?

- Nem egyszer előfordult már, hogy női alakban voltam, az is teljes mértékben én vagyok, nem veszem fel senki más külsejét, az is én vagyok.

Hatalmasakat pislogok rád, miközben beszélsz és lelki szemeim előtt látlak téged, valahogy eddig eszembe se jutott ez a lehetőség, hogy felvedd valaki más alakját, az pedig végképp nem, hogy képes vagy női külsőt is magadra ölteni, azt hittem, hogy csak a férfi megy. A kíváncsiság elhatalmasodik rajtam, látni akarom a női Lokit.

- Megmutatod? – kérdem rekedten, mire te csak elégedetten mosolygsz és lehunyod a szemed.

Figyelem, ahogy a tested megváltoznak, melled nagyobb, tested karcsúbb a vonásiad lágyabbak lesznek, hajad hosszú, ugyanolyan csillogó fekete, mint az eredeti. A ruhád is megváltozik, egy elegáns, méregzöld nyári ruha van rajtad. Amikor végzel kinyitod a szemedet és rám nézel, ugyan az a zöld tekintet, az arcod is ugyan az, a jellegzetes vonások nem változtak, de akik nem ismernek, akik nem láttak sokszor azoknak csak egy gyönyörű nő leszel az oldalamon. Érzem, ahogy a testemben feltámad a vágy, azonnal érinteni akarlak. Reagálni sincs időd, azonnal magamhoz húzlak, ajkaim a tiédet érintik. A csók vad és erős, egyszerűen nem tudok, nem bírok betelni veled. Ujjaimat a hosszú hajadba temetem, miközben te az egyik kezeddel a farkamat masszírozod. Hangos nyögéssel válok el tőled.

- Basszus - suttogom a szádba, mire gúnyosan elmosolyodsz.

- Tetszik?  - kérded, mire én halkan felmorranok és elkezdem a nyakadat harapdálni.

- Gyönyörű vagy, Loki – suttogom a bőrödnek, miközben egyre lejjebb és lejjebb haladok. Sajnos eléggé szűkös a hely a sportkocsiban, így méltatlankodva egyenesedek ki.  – Ez így kurvára nem lesz jó. Csinálj valami! Varázsolj!

Megfogod a kezem én pedig lehunyom a szememet, amikor kinyitom egy hatalmas ágyon fekszünk, ami tiszta por. A redőny behúzva, de pontosan tudom, hogy hol vagyunk. A malibui házam hálószobájában. Figyelem, ahogy a tested visszaváltozik. Arcodon átsuhan a bizonytalanság, amit nem igazán értek, majd meg is állsz, elhúzódsz tőlem, mire én vágyakozva utánad kapok.

 - Mi a baj? – kérdem, de te csak összepréselt ajkakkal meredsz magad elé. – Loki?

- Jobban szeretnéd a másikat? – kérded, először nem tudom, hogy mégis mi a fenére gondolsz, de aztán leesik.

- Loki, rohadtul nem érdekel, hogy nő, vagy férfi vagy – válaszolok. Nem látod, hogy majd felrobbanok a vágytól, hogy végre hozzád érhessek?

- Mindig nőkkel vagy, az emlékeidben, mindig nőkkel vagy. Ahogy reagáltál rám a kocsiban. Őket részesíted előnyben.

- Ezt mégis hogy a francba logikáztad ki? – kérdem. Kezedet a merev férfiasságomhoz vezetem. Nem szeretem, amikor ilyen esendő és bizonytalan vagy. Nem vagy hozzászokva, hogy valaki csak is önmagadért szeressen. Mellettem teljesen lecsupaszítod magad, nincsenek hazugságok, se álcák. Ujjaim merev férfiasságodra kulcsolódnak, erősen megszorítom, mire te felnyögsz. Ütemesen mozgatom fel-le a kezem. Az összes szorongás elillan belőled, ajkaid vadul keresik az enyémet, átveszed az irányítást, a vágy lüktetve száguld végig bennünk, a levegő lehűl. Elengeded a péniszemet, fogaid a nyakamba mélyednek, biztos vagyok benne, hogy nyomot hagytál. Hátradöntesz az ágyon, a por vastagon száll a levegőben, de ebben a pillanatban a legkevésbé sem érdekel. Kinyitom a szememet. Felettem térdelsz, vörös szemeid izzanak a vágytól. Azt se tudom, hogy mikor, hogyan kerültek le rólunk a ruhák, de abban biztos vagyok, hogy hozzád van köze. Kezemet végighúzom a gerinceden, mire te hangosan belenyögsz a csókba.  A bőröd annyira puha és hideg, az illatod körülölel, egyszerűen nem bírok betelni veled. Ujjaink összekulcsolódnak a fejem felett, miközben egymást nézzük. Mind a ketten akarjuk, érezzek, de te mégis vársz, azt akarod, hogy én mondjam ki. Tudod, hogy nekem ez az első, hogy ilyen még sose volt. Megadod nekem a lehetőséget, ha azt mondanám, hogy nem, akkor te engednél, engednéd, hogy újra én hatoljak beléd. Nem vagy gonosz, nem vagy szörny.

- Akarlak! – nyögöm kétségbeesetten, még jobban széttárom a lábaimat, térdeimet feljebb húzom, teljesen kitárulkozok előtted. Minden egyes mozdulatomat éhesen követed. Merev péniszem fájón feszül. Az elő váladék lassan folyik a hasamon. – Az éjjeliszekrényben van síkosító.

Figyelem, ahogy előveszed a fiókból. Lecsavarod a kupakot, és bőven nyomsz az ujjaidra, majd megérzem a seggemnél a hideg krémet.

- Fájni fog – szólalsz meg.  – Óvatos leszek, Anthony, de fájdalmat fogok okozni neked. Ha elég, ha nem akarod, akkor szólj és megállok.

Bólintok, mire te elkezdesz tágítani, először csak egy ujj, ami iszonyat nehezen megy be, annyira szűk vagyok, ez nem olyan vészes, majd következik a második, amire felszisszenek, rám nézel, de én csak bólintok, nem akarom, hogy megállj. Lassan mozgatod az ujjaidat, egyre mélyebbre hatolsz, másik kezeddel a péniszemet izgatod. Amikor a harmadik új is bekerül, felnyögök, olyan pontot találtál el, amitől csillagokat látok. A fájdalmat szép lassan átveszi a vágy. Minden egyes mozdulat egyre közelebb visz a vég felé, hangosan nyögve mozdulok feléd, próbálom felvenni a kezeid ritmusát. Óvatosan húzód ki belőlem az ujjaidat. Az üresség fájón kínzó. A hideg bizsergeti a bőrömet, kinyitom a szememet, és a leggyönyörűbb dolgot látom magam előtt. Tekintetük összeforr. Megbabonázva nézem izmos, karcsú testedet, kék, feszes bőrödön kirajzolódó vonalakat és a kezedet, amivel magadat markolod.

- Akarlak, Anthony!  - suttogod, miközben hozzám hajolsz egy fülledt csókra. – A magamévá teszlek, az enyém leszel.

Lassan centiről centire hatolsz belém, tekinteted nem enged. Hangos nyögés szakad fel belőled, arcod izzadságtól fénylik, egész tested remeg, visszatartod magad.  Mikor teljesen bennem vagy megállsz, arcodat a fejem mellé a nyakamhoz hajtod. Kortyokban nyeled a levegőt, tested remeg és vársz. Annyira nagy és kemény vagy, teljesen kitöltesz, egyszerűen szétfeszítesz, fáj és mégis kurva jó érzés. Ujjaim le-fel siklanak a gerinced mentén, megtalálják a kemény fenekedet. Belemarkolok, ezzel akarlak mozgásra ösztönözni, meg is lesz az eredménye, mert automatikusan előre lendülsz. Hangosan felnyögök, lábaimat még jobban széttárom.

- Nem kell finomkodnod tovább, bírni fogom. Gyere! – szólalok meg rekedten, mire te lassan megmozdulsz. Figyeled minden egyes rezdülésemet. Újabb és újabb lökések követeznek, figyelsz engem a fájdalom helyét pedig a kéj veszi át. Egyre erősebben vágódsz belém, ujjaim a lepedőt markolják, a nyakam megfeszül, hallom kapkodó lélegzetedet.

- Loki! – kiáltom. Nagyon közel vagyok, minden egyes lökéssel közelebb és közelebb kerülök. Érezlek, feszítesz és elégetsz, sose éreztem ilyet. – Basszus! Basszus!

Megemelem magam, de te lefogod a csípőmet, a matrachoz szorítod és eszeveszett tempót kezdesz diktálni. Hallom, ahogy az izzadságtól nedves testünk cuppogva csapódik egymásnak. Hangos nyögéseink egybeolvadnak. Olyan erősen szorítasz, hogy szinte már fáj.

- Érintsd meg magadat! – jön a parancs és én észre se veszem, hogy engedelmeskedem. Saját férfiasságomat markolom, kezem felveszi a te ütemedet. – Nézz rám!

Vörös szemeidbe nézek, arcod eltorzul az élvezettől, tekinteted fátyolos, ajkaid elnyílnak, hörögve nyögsz fel, minden egyes lökésnél. Olyan erősen vadul vágódsz belém, hogy a szemeim fenn akadnak, ritmusod rendszertelen, szaggatott.

- Loki, közel vagyok! – figyelmeztelek, mire te egyik kezedet ráteszed az enyémre és erősen megrántod a farkamat, miközben mélyen belém vágódsz.

- Élvezz el nekem, Anthony, látni akarom! – Hangod parancsoló, szorításod fájdalmas nekem pedig ennyi kell, üvöltve élvezek a kezünkre. Testem rázkódik az orgazmustól, még párszor belém temetkezel, majd hangos nyögés kíséretében megmerevedsz. Érzem a forró spermádat, érzem az orgazmusodat.  Magatehetetlenül dőlsz rám. Mellkasomon érzem a szapora szívverésedet. Lejjebb csúszol rajtam, hogy a fejünk egyvonalban legyen, lassan kihúzódsz belőlem. Hangosan, kortyolva vesszük a levegőt. A szívem majd kiesik a helyéről, ilyenben még sose volt részem. Lassan oldalra gördülsz, én pedig azonnal feléd fordulok. Csukott szemmel fekszel mellettem, arcod nyugodt, ajkaid elnyílva, még mindig kék a bőröd és nem úgy nézel ki mint akit zavar, a legutóbb azonnal vissza akartad venni az emberi alakodat. Mintha csak megéreznéd, hogy bámullak, felém fordulsz, rám emeled a szemeidet.

Ahogy bámuljuk egymást, ott keringenek a levegőben a ki nem mondott szavak, azok, amik ki akarnak jönni, de sehogy se tudnak, mert mélyen elromlott valami mindkettőnkben. A kétségbeesés egyre nő bennem, mert érzem, és te is érzed, mégse vagyunk képesek kimondani, de mind a ketten tudjuk. A lepedőn pihenő kezedért nyúlok, összefűzöm az ujjainkat, így fekszünk tovább a sötétben.

Mikor felébredtem, nagyon nyújtóztam, pusztán megszokásból, mire egy hatalmas porfelhő szabadult fel az egyből. Ekkor jutott eszembe, hogy pontosan hol is vagyok. Hűvös testedet érzem a mellkasomon, kinyitom a szemem és a te fekete hajadat pillantom meg. Elégedett nyögéssel túrok bele a hosszú tincsekbe, mire te felszusszansz álmodban. Kihasználom az alkalmat és lassú mozdulatokkal simítom végig a bőrödet, majd mutatóujjam hegyével a kacskaringós vonalakat. Szempilláid megrebbennek, majd lassan kinyitod a szemedet, nem nézel rám, a szoba homályát pásztázod.

Hirtelen ötlik fel bennem a gondolat, amit azonnal meg is osztok veled.

- Mit szólnál, ha felhívnám Steve-et, hogy nem megyünk vissza hozzá. Nincs nálam semmi olyan, ami ne férne el kézben. A kocsit elvontatják a benzinkútról, te pedig hazavarázsolsz minket. Meg tudod tenni? – kérdem miközben elégedetten simogatom a hajadat. Azt hittem, hogy bánni fogod ezt a gyengéd gesztust, amihez még én magam se vagyok hozzászokva. Még Pepper haját se simogattam, nemhogy másét, de veled ez teljesen más. Új és tetszik, hogy ilyen rejtett romantikus szarságokra is képes vagyok.

- Bárhova el tudok menni ahol te is voltál – válaszolsz nyugodtan.

- Bámulatos vagy – suttogom.

 Miután lebeszéltem telefonon a kocsi elszállítását, beszéltem Steve-el, hogy nem megyünk vissza, hanem hazautazunk Angliába. Megrökönyödve fogadta a hallottakat, de szerintem örül, hogy végre megszabadul tőlünk, akármennyire is a barátai vagyunk, feszélyeztük szerencsétlent. Halk szöszmötölés szűrődik ki a fürdőből, veled akartam menni, de rájöttem, hogy akkor sose megyünk haza. Végre a saját ágyamban akartam lenni, ahol nincs ennyi por. Az ajtó kinyílik és megpillantalak téged. Én az ágyon ülve várok rád, azt hittem, hogy a tegnap este után nem fogok tudni leülni, de tévedtem fájdalomnak nyoma sincs, amit neked köszönhetek

- Kész?  - kérdem, mire te bólintasz. – Hazamegyünk, és rendelünk valami kaját, mindjárt éhen halok.

Kérés nélkül fogom meg a kinyújtod kezedet. Megszorítom, miközben rád vigyorgok, a te ajkaidon is megjelenik a mosoly.

Amikor kinyitom a szememet a londoni házunk előtt állok, az utcán jönnek mennek az emberek, már éppen azon voltam, hogy szóljak, hogy így meglátnak minket, amikor oldalra fordulok és téged látlak, női alakban.  Az emberek megbámulnak minket, hisz én vagyok Tony Stark, te pedig az új barátnőm.

Az ajtóba dugom a kulcsot, ami halk kattanással kinyílik, a ház csöndes, minden úgy van, ahogy itt hagytuk, a kék bögre darabkái a padlón szétszórva. Bakancsok sáros nyomai a szőnyegen.

- Jarvis!  - szólítom, de nem jön válasz, ami nagyon furcsa, mert, ahogy hazajövök, mindig üdvözöl, de most síri csönd. Aggodalom szorítja a torkomat, te is összeráncolt homlokkal nézel magad elé. Valami nem stimmel. Baj van. Mintha csak a gondolataimban olvasnál, rám nézel, szemeid elkerekednek.

- Anthony! – ordítod, és lerántasz a földre. Hatalmas robbanás rázza meg a házat. A tűz és füst ellep mindent. Érzem, ahogy a testem a padlónak csapódik, érzem a törmeléket, a füstöt és a tűz hőjét. Ki akarom nyitni a szememet, de nem tudom. A tested az enyémnek nyomódik. Bomba volt a házban. Valaki felrobbantott egy bombát a házunkban! Valaki kurvára meg akar ölni minket! Annak a valakinek lehet, hogy sikerült.